Beküldte: naiv1966, 2023-08-13 11:00:00
Megborzongok a lepedő alatt, amely mint menyasszony szűzies, hófehér ruhája, rezzenéstelen nyugszik a testemen. Épp csak ébredezek, s a hajnali merevedés csodás érzése még marasztalna az erotikus álmom emlékképeinek buja foszlányaiba kapaszkodva, de már látom, attól ma reggel valami sokkal nagyszerűbb, sokkal csodálatosabb közeleg. Imádom, amikor a barátnőm ébreszt, nagy természetével és buja szerelmével halottaiból is feléleszt. Hunyorgó pillantásom előbb a mosolygó szemeibe kapaszkodik, aztán meztelen testén siklik végig, s nagyot nyelek. Ő nekem a mindenem. Nem tökéletes, de mégis tökéletesen megfelel, és büszke vagyok rá, hogy ez a csodálatos nő engem, csak is engem szeret. A jégkocka, mit kezében tart, gyémántként csillan a reggeli napfényben. Valamiért nagy szerepet kap ma reggel ez a hideg és merev, vízcseppekből alkotott gyöngyszem. Drágakő a drága nő kezében, aki épp valami éktelen nagy huncutságra készül. Szinte már érzem is a testemen a hideget. Mellém ül. Nem siet, arcáról lerí az intelem, nyugton kell maradnom, majd ő cselekszik most helyettem. Szám csókra hajolna önkéntelen, de szabad kezével visszatart a szégyentelen, és édesen szégyenlős arcpírral húzza le rólam a lepedőt lassan, kéjesen. Bólintására a kezeimet a fejem alá kell rejtenem. Kacér pillantásával felfedezi az átmelegedett testem, de nem ér hozzám, csak bámészkodik, mint kisgyermek az állatkertben. Jó érezni, hogy a meredező férfiasságom láttán elmosolyodik, s abban a pillanatban már kívánom is, hogy érintsen, hagyjon ki minden előjátékot és átmenetet, térjen rögtön a feszülő lényegre. A vágy pedig majdnem teljesül, emelkedik kedvesem keze, de forró ujjai helyett valami borzasztó hideg rándítja össze a péniszem izmait. A jégkocka érintése azonban csak egy pillanatig kellemetlen, hihetetlen izgalom és forróság önti el a testem, ahogy a makkomtól a szerszámom tövéig benedvesít, s forró bőrömön az olvadó nedvesség gyöngyözni kezd. Megint int a fejével, s mint parancsszóra, már nyílnak is szét megremegő combjaim. Nem a félelemtől, a várakozás izgalmától remegek, s ő nagyon jól tudja ezt. A heréim védekezően rándulnak össze, felszisszenek, s kényszerűen nevetek, de élvezem, és még többet várok, még többet akarok. Kívánom, hogy a gyönyör mámora utolérjen. A jég pedig halad, már az ágyékomon húz nedves csíkot, mint nyári aszfalton nyálkás csigatalp. Jézusom, csak a fenekembe ne! Tiltakozik a felismerés, mégis akarom, hogy megtörténjen. Már felkészülök, amikor a jeget tartó kéz visszafordul, és ismét átvándorol a golyóim között. Szinte úgy érzem, mint a forró pokolban a kínköves ménkő, mindenem sistereg. Az izmaim a végletekig feszülnek. Nincs könyörület! A jég hiába olvad, még mindig van ereje, s könnyedén szánkázik föl, s alá, felperzseli bennem a maradék erőt. Érzem, hamarosan elérkezik a beteljesülése a túlfeszített gerjedelemnek. Idétlenül kéjelgő arcomra tapad kedvesemnek csillogó, barna gyöngyszeme, hallom diadalittas kuncogását. Nem nevet, csak örömmel teszi azt, amit szeretne. Bármennyire próbálnám nyújtani a percet, a testem megfeszül, majd, mint kezelhetetlen tűzhányó, egymás utáni kitörésekkel lövellem a magvam a saját testemre. A kedvesem már nem nevet, végre a jég helyett forró ujjai kulcsolódnak lágyan a rángatózó testrészemre, hogy hátra húzva az előbőrt csókot leheljen a fitymafék alá. Istenem! Ez a szeretetteljes mozdulat boldogsággal tölti meg pihegő testemet, s megerősíti bennem a tudatot, hogy ez a nő engem, csakis engem szeret. Megcsókol! Lágy ajkain némi sós ízt érzek, de ezt a szenvedélyt nem szabad, nem lehet semmivel sem kisebbítenem. A mellei melegen simulnak a mellkasomra, a következő pillanatban pedig már mászik fölém határozottan, ellenállhatatlan. A térdei pillanatok alatt a fejem két oldalára kerülnek, és forró, nedves öle az arcom felé közeleg. A friss szappanillat mögött is egyre jobban érzem már a szerelmi vágy tobzódó illatát, látom szemeim előtt a teljesen csupasz és hívogató, csapzott rózsaszirmokat. A jeget rásimítja a hasára, és élvezi, hogy hideg cseppek patakzanak a szeméremdomb görbületeiről a szám szélére. Szeret velem játszani, talán nincs is más nő, aki ezt megtenné helyette. Nekem ő az egyetlen, a pótolhatatlan. Kissé lejjebb kerül a csípője, a nyelvem végre elmerülhet a sötétvörös szeméremajkak redői között. Ezt nagyon szeretem. A csiklóját érinti fürge nyelvem, és kedvesemben a lélegzet is rövid időre megreked. Emelkedik, majd süllyed, hogy hol erősebben, hol lágyabban érinthessem, és minden sóhaja mennyei muzsika fülemnek. Gyorsítok, néha belé hatolok a nyelvemmel, amennyire csak elérem. Némasága és időnként homlokomat simító keze bíztatással ér fel. Gyorsuló lélegzése végül megakad, teste megfeszül. Már alig kell érintenem, hogy testét átjárja a gyönyör, s szinte erőtlen összeroskadásban nehézkedjen az arcomra. Pár pillanat múlva már csókol! Csókol hihetetlen szenvedéllyel! - Te akartad! - suttogja a fülembe boldogan - Te akartad, hogy minden este és minden reggel oda dughasd a nyelved...